arnika-ajanlo-nobel-0217
Ajánló ajánló, könyv, százéves ember, skandináv
Amíg ilyen könyvek vannak, addig rendben vannak a dolgok

Ha valaki száz évet élt, általában már nem fejlődik sehová. Jonas Jonasson hőse sem, de ő végigélte az egész huszadik századot, miközben Sztálinnal vagy épp Trumannal pálinkázott. Egy sokat látott öreg elmondja, miről is szólt az a huszadik század, mindezt elképesztő humorral. A letehetetlen könyvről Kudelász Nóbel, a Székelyföldi Stúdió munkatársa mesélt blogunknak.

Miért ajánlanád ezt a könyvet, és kinek? Miért érdemes elolvasni?

Azon gondolkodom, hogy én miért vettem meg, és én honnan hallottam. Film is készült belőle egyébként, amit nem néztem meg, és nem is fogok megnézni, és a magyar borítón kikiáltották az év legviccesebb filmjének – miután elolvastam, rájöttem, hogy ez is olyan könyv, aminek a védőborítóját le kell venni és nem megnézni mit ír rajta. Az, hogy Rejtő nevével meg a Svejkkel próbálják meg eladni, a szellemi és piaci értékét sem emeli – ezt el kell felejteni.

Az egyik első dolog, ami megfogott, hogy hogyan lehet ilyen címet adni egy könyvnek, hogy A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt? Nem szoktak ilyet. Nagyon hosszú és magyarázó, elmondja, hogy mi történt. Aztán megtudjuk, hogy tényleg eltűnt, jelen se volt a huszadik században, de mégis róla szól ez a könyv, és mégis mindenhol ott volt.

Aztán gondoltam kipróbálom: skandináv a szerző, nekik jó szokott lenni a humoruk, és annyi össze-vissza olvasott könyv után valami üdítőbbet is olvassak. Egyáltalán nem csalódtam benne, de az egyetlen dolog, ami valós a fülszövegben, az, hogy ennél érdektelenebbül nem lehet kezdeni egy könyvet. Egy százéves ember századik születésnapjára készül az öregek otthonában – na ebből mi lesz? Hogy lesz ebből egy sok száz oldalas könyv? És hogy lesz ebből a huszadik század történelme?

Nagyon érdekes, miközben olvastam, eszembe jutott egy svéd film, Picasso kalandjai: annak a felépítése, humora nagyon hasonlít ehhez a könyvhöz. Rejtővel nem rokonítanám, de a börleszk fogalmát teljes mértékben kimeríti. Ha tényleg egy nagyon olvasmányos és szórakoztató könyvet akar az ember olvasni az olvasás öröméért, akkor ennél jobbat nem is talál.

Ez nem is fejlődési regény – százévesen hova fejlődjön az ember? – eleve onnan indul, hogy van egy befejezett életút, és erre, meg a huszadik századra tekint vissza. A másik dolog, ami érdekes, és lehet, hogy ma inkább, mint bármikor, az, hogy a tökéletes politikai idióták korát éljük, és ezt a könyvet úgy is fel lehet fogni, ha lehámozzuk a humort róla, hogy hogyan vezethettek el a huszadik század történései és társadalmi, emberi hozzáállásai bizonyos kritikus pillanatokhoz, a mához.

Van egy főszereplő, aki megmenti Franco életét, megmenti Mao Ce Tung feleségének az életét, kávé és sütemény felszolgálása közben elárulja az atombomba építésének a titkát Oppenheimernek, Trumant akkor még elnökhelyettesként az asztal alá issza, aztán jó haverek lesznek, stb. Végigissza és végigbulizza az egész életét és az egész huszadik századot a legvéresebb kezű diktátorokkal úgy, hogy közben egyrészt mindent megúsz, mindenkivel jóban van, és semmiféle következménye nincs, de semmiféle tanulság sincs a számára – egy tökéletes idióta százévesen is, de egy szerethető figura. Közben meg ötvenmillió koronát szerez véletlenül, megöl embereket, de abból is kikerül gond nélkül. Egy olyan életútja van, ami önmagában humoros.

Azoknak is ajánlanám, akik az úgymond nagyon komoly irodalmat kedvelik, mint például az oroszt. Közbeékelve ezt a nem túl vékony könyvet (amit egyébként nagyon hamar el lehet olvasni), szerintem felüdülés. Az ember azt olvassa, amiről a leginkább hall, amit a legtöbben dicsérnek – én is azt próbálom elsősorban elolvasni, de ez meg egy norvég író könyve, ami jelenleg toronymagasan vezeti az én személyes toplistámat. Az első oldal az rendkívül érdektelen, pont az az oldal, ahol ismerkedik a szerző az olvasóval, egyfajta állásinterjú – de aztán hamar belendül a történet.

Érdekes ugyanakkor, hogy nekünk, Kelet-Európában élőknek másképp értékelhető ez a könyv, hiszen mi éltünk vagy legalábbis közvetlenül hallottunk a parancsuralmi rendszerekről. A huszadik század minden sarkalatos történése és politikai vonulata megvan benne, a főszereplő szemszögéből. Illetve nem is a szemszögéből, hiszen neki semmiről sincs véleménye, ő csak éli, ami jön. Számára ilyen kártyákat osztott az élet, hogy a legnagyobb diktátorokkal puszipajtás – akik tönkretették a huszadik századot, azokkal ő mind jóban van.

Ez egy kalandregény végül is, hiszen a huszadik század kalandos volt, és ezt mutatja be egy százéves emberen keresztül, elsősorban a visszásságokat. Rendkívül jó humorral tálalja, nem éreztem benne semmi erőltetettséget vagy rájátszást arra, hogy kifigurázza Sztálint például. Nem erről szól, hogy csináljunk hülyét belőlük, egyszerűen végigviszi az embert eseményeken. Úgy kell elképzelni, mintha egy vélemény nélküli és politikailag teljesen idióta de szerethető embert bemontíroznának Photoshoppal különböző csoportképekbe a fent említett nevek mellé.

Te olyan olvasó vagy, ha egy szerzőt elkezdesz, akkor attól többet olvasol. S ennek a szerzőnek van a piacon még két könyve.

Igen, van az Analfabéta, aki tudott számolni, azt nem olvastam még, de most tartok körülbelül felénél a Gyilkos Anders és barátai, meg akik nem azok címűnek. Ez teljesen más sztori, nincs politikai vagy történelmi háttere, és még karakterfejlődés sem igazán van benne, egy gyilkosról szól, aki egy kiugrott lelkésznő és egy hotelrecepciós mellett végrehajtó erőként egy újságcikk-sorozat, illetve hirdetések során vállal kéz-, lábtörést, esetleg gyilkosságot is – de odáig még nem jutottam el, hogy erre is sor kerüljön. Róluk szól az egész sztori, a humora legalább olyan jó, csak más a téma.

A százéves emberben egyébként van egy, a jelenben futó szál is, ami egy krimi. Van egy bőrönd, tele pénzzel, valahogy hozzájuk kerül 50 millió svéd koronával, és azt szeretnék meg is tartani, de egy bűnbanda szeretné visszaszerezni. Ebből kalamajkák alakulnak ki, ilyen-olyan afférok, gyilkosság, nyomozás, stb. És közben az öreg mesél az életéről, elmondja mi hogyan történt, mert van miről, hiszen egy egész századot végigélt, a hosszú bujkálás alatt van idő elmesélni.

Amíg ilyen könyvek megjelennek, és tényleg ekkora siker, mind amennyire állítja a borító, addig rendben vannak a dolgok azt hiszem.

Jonas Jonasson - A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 416
Kötés: kemény kötés

SZAZEVES AJANLO

Szólj hozzá

Top 5 könyv

1
Nyírd ki ezt a naplót
Keri Smith
33,00 RON
Mennyiség:
2
Aranyfonál
Müller Péter
59,00 RON
Mennyiség:
3
Mielőtt megismertelek
Jojo Moyes
55,00 RON
Mennyiség:
4
Barátság - naptár 2017
Paulo Coelho
55,00 RON
Mennyiség:
5
Jégvarázs - Party láz Fémdoboz
Kolibri Gyerekkönyvkiadó Kft.
59,00 RON
Mennyiség:

Top 5 zene

1
Ezer esztendeje
Antal Tibor és a Heveder zenekar
2
Tango aficionado
Traffic Strings
28,00 RON
Mennyiség:
3
Kerekecske esztendőcske
Tempo Kft
27,00 RON
Mennyiség:
4
Nagy az Istenke állatkertje
Tempo Kft
27,00 RON
Mennyiség:
5
Mesemorzsák Elekapó hagyatékából
Orbán Ferenc, Porzsolt Erzsébet
25,00 RON
Mennyiség:
agymenok-3

Légy te is Agymenő!

Szórakozva fedezheted fel, hogy mi mindent tud a gyermeked! »

amerika-olyan

Hogy Amerika olyan?

Hamburger, sör, kóla, chips? Na, pont nem olyan!  »

gyerekkonyv-ok

Segíthetünk?

Nem találod a gyereked kedvenc meséskönyvét?   »

© 2013 Árnika Kft. | minden jog fenntartva

Készítette a Zebramedia