Veres Réka
Ajánló Margaret Atwood, A szolgálólány meséje, hatalom, nők, elnyomás
Amit a hatalom tenni tud

A fénybe vagy a sötétségbe lép?

Amikor nemcsak a lehetőségeidet, hanem a választási szabadságod, a reményed is elveszik, akkor hinnéd, hogy rab vagy, de még van tovább: kisajátítják a méhed, és utána még a neved is elveszik, és olyannyira válsz rabbá, hogy már egymagadban sem mered elmondani azt. A szolgálólány meséjéről, a két lábon járó anyaméhekké vált nőkről beszélgettünk Veres Rékával, és arról, hogy a hatalom megfélemlítése meddig tud tovább haladni.

Valójában először a sorozatot néztem, így tartottam attól, hogy már ismerem a történetet, de mindenképp akartam valamit Margaret Atwoodtól olvasni. A szolgálólány meséje epizódjai nemcsak látványukban nyűgöztek le, hanem a hátborzongató nyers sztorijával, és mivel minden tudtam, hogy egy könyv alapján született, ezért gondoltam, hogy a könyv többet is tud adni, ezért lett ez az első Atwood-könyv, amit elolvastam. Nem is csalódtam, hiszen a könyv ugyan 1985-ben készült el, olyan mesterian van megírva, hogy olvasás közben folyamatosan az volt az érzésem, hogy ez napjainkban történik, illetve bármikor megtörténhet. Ebben rejlik az ereje.

A szolgálólány meséje egy disztópia, ami egy jövőbeli Egyesült Amerikai Államban, a vallási fundamentalista, ultrapuritán és ultrakonzervatív államban játszódik, Gileádban, ahol a főszereplő egyetlen érdeme, hogy azon kevesek egyike, akinek termékenysége a modern világ bűnei következtében -- mint a környezet szennyezés, az atomerőművek által okozott sugárszennyezés – is megmaradt. Az fel sem merül, hogy a férfiak meddők.

Ebben a világban a termékeny nőket fokozatosan összegyűjtik átnevelő táborba kényszerítik őket, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra a felsőbb osztály gyermekeit. Ezeknek a nőknek a hangja belső monológjaival, visszaemlékezéseivel Fredé, a könyv főszereplője, akinek mint egy két lábon járó anyaméhnek az az egyetlen rendeltetése, hogy a pártvezér férfitől megtermékenyüljön az idősödő felesége, Serena Joy helyett. Ha ellenszegülne, akkor akasztásra számíthat, vagy munkatáborba küldenék ki, hogy ott lassan elpusztuljon a sugárbetegségben. Ennél viszont sokkal többről is szól a könyv, főként az fogott meg engem, hogy miként törik meg az egyéneket, és ezzel lassan az egész társadalmat is. Ismerős az érzés, ugye?

A cél szentesíti az eszközt?

Sokan azt mondják, hogy ez egy feminista könyv, hiszen egy nő írta a nők kiszolgáltatottságáról, ez sejtem, hogy sok férfit elrettenthet, hiszen van egy stigmatizálás ezzel kapcsolatosan. Az elnyomást viszont nemcsak a férfiak generálják, annak ellenére, hogy ők találták ki a rendszert maguknak Ráhel és Lea bibliai példája alapján. Az igazán megdöbbentő, hogy jó néhány szabályt a nők vezetnek be a nők ellen.

A magasabb rendű nőknek sincs sok joga, de az a kevés hatalmat teljes erőbedobással használják fel a Szolgálólányok ellen.

Ebben a világban vannak nők, és nők, illetve nemnők: a parancsnokok Feleségei (nagybetűvel, hiszen ez egy rang), a Szolgálólányok, akik azoknak járnak, akik feleségei nem tudnak gyermeket szülni. Vannak a cselédek, a Márták, a Nénik, akik a kiképzőkben törik meg a begyűjtött jövendőbeli Szolgálólányokat, és vannak azok, akik nem termékenyek, esetleg túl öregek, vagy a végletekig rendszerellenesek, ezeket a nemnőket a radioaktív munkatáborokba küldik.

S hogy a hatalom legkisebb érzése miként van felhasználva abban érződik, ami a sorozatban nem, hogy például a Feleségek tiltják el a Szolgálólányokat a legegyszerűbb dolgoktól: a szappantól, a krémtől. Kényeztetésnek, szépségnek nincs helye. Számomra ez a történet azt mutatja meg, ahogyan az emberek emberek ellen fordulnak, azzal magyarázva kegyetlen tetteiket, hogy valamiféle végső cél szentesíti ezeket a pokoli eszközöket, hogy így lesz mindenkinek a legjobb. Mégis még a parancsnokok is tudják, hogy a jó nem mindenkinek jelent jót.

Könyv és film

Leginkább az apró finomságok tetszenek, amiken keresztül érezni a feszültséget, sokkal inkább érezni a kiszolgáltatottságot, a magányt, az emberek által megtört lelket. A könyvben más a szereplők, a cselekmény dinamikája, mint a filmben. Míg a sorozatban – a műfajhoz idomulva – sokkal inkább pörögnek az események, addig a könyv sokkal jobban érezteti az időt, olvasás közben arra jössz rá, hogy ez nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem évek alatt.

A regényben Fredé szemszögéből látjuk ezt a világot, s nemcsak a politikai hátteret, a világ berendezkedését, az emberi viselkedési normákat, hanem azt is, hogy a hatalom mennyire le tudja vetkőztetni az egyént, megfosztani az emberi méltóságától. Olvasóként érzed, ahogy mindentől megfosztják azt a nőt, és az ilyen jelentéktelennek tűnő mindennapi dolgok hogyan értékelődnek fel.

Nagyon finom kis részletekre emlékszem vissza, érzem azt a keserűséget, például abban ahogy megmutatják milyen az, amikor valakinek nem szabad öröme legyen abban, hogy van teste. Nemcsak megcsonkítják a lelkét, hanem az énjétől is megfosztják, még neve sem lehet, ő csak a méhe miatt létezhet. A sorozattal ellentétben a könyv főszereplőjének neve sem derül ki, ő maga tudja, viszont a rendszer által generált végtelenségig belénevelt félelemben, mint valami végső titkot megőrzi. Ez az utolsó romos mentvára.

Számtalan szimbólum van a regényben, a színek, a kapcsolatok, az egyszerű mondatok. Már a beszéd is veszélyes, a tudás egyenesen bűn. A vörös ruha, ami lehet a vér, és egyben a célpont közepe, a tilalom, a bikát hergető lepel is, de az is, hogy a kopá környezetben semmivé válva mégsem olvadhatnak be, menekülhetnek el.

Ott az üres szoba, ami kijár a Szolgálolányoknak, ahol a törhetetlen ablak, a leszerelt csillár a másik, végleges menekvéstől „menti" meg őket. És ott van a félszeg, viccnek számító latin firka, Nolite te bastardes carborundorum — Ne hagyd, hogy a gazemberek legyűrjenek, amit az elődje hagyott maga mögött. Mégis van remény? Ha meg is menekül, akkor képes lesz felépülni?

A sorozatban folyamatosan ott van a menekülés reménye, van, akinek sikerül, több esélye van a főszereplőnek is, de a regény valóságában ez már nem olyan egyszerű. Amikor ott van a lehetőség, akkor is csak ugyanaz az lelket szaggató aggodalom merül fel: vajon a fénybe, vagy a sötétségbe fog lépni?

Bármikor megtörténhet

A könyv 2017-ben íródott előszavában Atwood elmeséli, hogy valójában a szocialista rendszer ihlette meg a regényét, a nyolcvanas években járt Németországban, azokban a háború utáni, szocialista kopár negyedekben, ahol korábban éltek emberek, mintha eltűntek volna, ott látta a falat is, ami talán nem véletlenségből kapott szerepet a történetében is.

Ami igazán tetszik, hogy azt éreztem végig, hogy ez bármikor megtörténhet, és ezt a szerző is bevallja, hogy éppen azt akarta, hogy időtlen legyen, ne valós vagy fiktív történelmi korszakhoz kötődjön. A regény ennek ellenére kiváló megoldásokkal teszi gazdaggá a történetet, politikai, kulturális hátteret ad az egésznek, de a végső magyarázat, bármilyen csattanón is túl az olvasó kezében marad. Hogyan történhetett meg?

Néha az embereknek meg kell ijedni, meg kell döbbenni, hogy rájöjjenek arra, hogy bizony rajtuk is múlik. Itt végig az a legijesztőbb, hogy az embertől mennyi mindent el tudnak venni.

A rendszer veszi el, de a rendszert emberek alkotják, és ők találják ki azt. Ahogyan a valóságunkban is, ahogyan most is. Így azt mondanám, hogy azok olvassák el, akik félnek attól, hogy a hatalom mit tehet az emberekkel, de talán sokkal inkább azok kéne olvassák, akik nem félnek a hatalomtól, mert legyőzhetetlennek érzik magukat.

A hatalom lehet egy párkapcsolatban, az iskolában, a munkahelyen, és egy államban is, bármilyen helyzet, amikor emberek döntenek emberek helyett. Biztos, hogy a végső cél jót tesz a jelennel? Mi mindent engedünk megtörténni, mert túl kicsinek érezzük magunkat, mert a másiknak igaza van, mert jelentéktelennek érezzük magunkat, hogy a közügyekbe avatkozzunk? A Donald Trumpok és Liviu Dragneák idejében kell leginkább olvasni disztópiát, hogy ne hagyjuk, hogy a gazemberek legyűrjenek.

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Kiadó: Jelenkor kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 480
Kötés: kemény kötés

Szólj hozzá

Top 5 könyv

1
Omerta
Tompa Andrea
66,00 RON
Mennyiség:
2
A vége
Bartis Attila
72,00 RON
Mennyiség:
3
A nagyapaember
Panek Kati
89,00 RON
Mennyiség:
4
Homo Deus - A holnap rövid története
Yuval Noah Harari
75,00 RON
Mennyiség:

Top 5 gyerekkönyv

1
Egy ropi naplója 12. - Lépjünk le!
Jeff Kinney
39,00 RON
Mennyiség:
2
Autók, vonatok, hajók és repülők...
Clive Gifford
69,00 RON
Mennyiség:
3
A sirály a király?
Bosnyák Viktória
25,00 RON
Mennyiség:
4
Kippkopp és a többiek
Marék Veronika
39,00 RON
Mennyiség:
agymenok-3

Légy te is Agymenő!

Szórakozva fedezheted fel, hogy mi mindent tud a gyermeked! »

amerika-olyan

Hogy Amerika olyan?

Hamburger, sör, kóla, chips? Na, pont nem olyan!  »

gyerekkonyv-ok

Segíthetünk?

Nem találod a gyereked kedvenc meséskönyvét?   »

© 2013 Árnika Kft. | minden jog fenntartva

Készítette a Zebramedia