A tüzes trón Fradi-edzők mennybemenetele és pokoljárása

Népszerűsége, presztízse és sikerei miatt – talán még a szövetségi kapitányét is beleértve – nem volt a magyar futball történetében vonzóbb kispad a Ferencvárosénál. Ezt bizonyítja az is, hogy a profi korszak 1926-os indulása óta eltelt közel egy évszázadban szinte mindig nagy tekintélyű, elismert edzők dirigálták az Üllői úti csapatot. Bárki is volt a szakvezető, kirakatban élt, s ennek megfelelő figyelmet kapott, de az is szembetűnő, hogy erről a kispadról soha nem lehetett „csak úgy” felállni.
Tóth Potya István volt az első „tudományos” magyar tréner, Blum Zoltán és Bródy Sándor a megtestesült fradizmus, Schaffer Alfréd igazi világfiként, világbajnoki ezüstéremmel érkezett a kilencedik kerületbe. Mészáros József és Lakat Károly az aranykorszak legendáit vezette sikerre, Dalnoki Jenő mondásait azóta idézik, Nyilasi Tibor hosszú évek után kovácsolta újra össze a csapatot, Szerhij Rebrov pedig megnyitotta az Európába visszavezető utat.
Edzők, akik pályafutásuk egyik legnagyobb kihívásakor egyaránt megéltek dicső „mennybemeneteleket” és kiátkozásokat, részesei voltak elképesztő történéseknek, személyes drámáknak és felemelő pillanatoknak.