Hatszáz tojás, egy se görbe

Egy ilyet tart a kezében az olvasó. Jómódú nyugat-dunántúli háziasszony fazekaiba és tepsijeibe szimatolhatunk be az 1830-1850-es években. Még nem gázolunk szügyig paprikás zsírban, helyette – nyilván osztrák hatásra – húslevesben és tejfölben lehet lubickolni, de már vígan barnállik a rántás, és a ránk zúduló tojásmennyiség láttán nem dicsérhetjük eléggé a tyúkok serénységét. Hogy ez nem ”magyar konyha”? De igen. Akkor és ott ilyen volt. (Annyit mondhatok: soha rosszabbat.)
Ebből a könyvből nem lehet úgy főzni, mint egy mai szakácskönyvből vagy oktatóvideóból. Ihletforrásnak viszont nagyon jó, nyelvi és művelődéstörténeti kalandként pedig, remélem, érdekes és mulatságos.
Saly Noémi