A hazugságról

(…) A nyelv kettőssége, ahogy annak eredete is, az emberi megismerés számára minden bizonnyal a legnagyobb titok marad. Miként lehetséges, hogy a nyelvlényegének részét képezze felhasználásának tökéletes kettőssége? Miként lehetséges, hogy az, aminek fel kell tárnia, ki kell fejeznie, közel kell hoznia, ugyanakkor arra is képes, hogy elrejtsen, tévútra vezessen és zavart keltsen? (…) A tény, hogy a nyelv az emberi felhasználó birtokába jutva nem csupán azt mondhatja el, ami van, de azt is, ami nincs – vagyis az a tény, hogy egy szó nem csak az igazságot mondhatja el, de hazudhat is –, magyarázza, hogy az ember története lényegét tekintve miért katasztrófák láncolata.