A babaház úrnője

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a kusza és veszedelmes viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatúra-készítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.
Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.
Egy holttest bukott a Herengracht felszínére, egy karját-lábát vesztett férfi, csupán egy törzs és egy fej. Emberek törik a jeget csákányokkal, hogy kiszabadítsák, Marin a bejárati ajtó mögül figyeli őket. A csatorna afféle szemétlerakóként működik egész évben, és amint a hideg beálltával szilárdulni kezd, a múlt tettei a felszínre emelkednek, hogy a város alaposan szemügyre vehesse őket. Johannes már lassan második hete van távol, és ahogy a víz egyre keményebbre fagy, prózaibb holmik is feltűnnek: törött bútorok, éjjeliedények, szoros, szánalomra méltó karikába kötve tíz macskakölyök. Nella elképzeli, ahogy megmelengeti őket, majd azok a szeme előtt életre kelnek, és az elszenvedett kín csak rossz álom marad.