Lídia, 16

„Egy éve egy sort sem írtam. De mától újra odakényszerítem magam a monitor elé. El-határoztam, hogy ezúttal kitartóan fogom vezetni a naplómat. KITARTÁS! Nem éppen erényem, de fejlesztem! Ezen a nyáron azt is elhatároztam, hogy még őszintébb leszek magamhoz, és leszámolok az őrültségeimmel. Nem igaz, hogy azt várom, megértsenek. Tudom, fura: egy rég halott férfiba vagyok szerelmes. Miért kell automatikusan belenyugodnom abba, hogy nem élhetek vele? Halkan megsúgom, olvastam én már olyan esetről is, hogy valaki be-leszeretett Leila hercegnőbe a Star Warsból, vagy egy rajzfilmfigurába. Szóval ezek után miért is ne barátkozhatnék olyan emberek-kel, akik létező személyek… voltak? Ők legalább éltek valamikor! Csakhogy én megígértem magamnak, hogy így tizedikre összeszedettebb leszek, nyitottabbá válok, belépek a jelen valóságos kapuján, és… ugyanolyan ügyesen fogom elfogadni a kézzelfogható valóságot, mint a többiek, MERT EZ A NORMÁLIS! Normálisabb leszek!”