Úti- és vadásznaplóm Indiából és a Himalájából

Gróf Apponyi Henrik vadászutazó és vadászíró 1885. január 1-jén született Bécsben. Főúri családban született, rokona a századelő nagy politikusának, gróf Apponyi Albertnak. A Felvidéken, a mai Szlovákia területén található apponyi családi rezidencia utolsó főurának az apja Apponyi Lajos udvarnagy, míg anyja gróf Scherr-Thoss Margit volt.
Már gyermekkorában vonzódott a vadászatért, és tízévesen már részt is vett a család nagyapponyi birtokán folytatott vadászatokon. Céllövő tudását már fiatalon versenyeken is bizonyította. Alsóbb iskolái elvégzése után tanulmányait Oxfordban végezte, a diákévek során számos baráti kapcsolatot alakított ki brit évfolyamtársaival, amely barátságok aztán később nagyban segítették indiai expedíciójának megvalósulását. Oxford után 1907-ben előbb a Kereskedelmi Minisztérium segédfogalmazója, majd a Külügyminisztérium fogalmazója lett. Budapesten 1909-ben tett diplomáciai vizsgát; ezt követően 1909-1912 között a berlini nagykövetségen
attaséként, majd 1912-től 1913-ig a konstantinápolyi követség munkatársaként dolgozott. Az I. világháborúban népfelkelő hadnagyként vett részt. A birtokainak jövedelméből élő főúr, ezt követően több vadászexpedíciót is vezetett. 1924-ben Szudánba, 1930-1932-ben Indiába, míg 1933-ban Amerikába.
Ezt követően családja ősi birtokán gazdálkodott. Vagyonának döntő részét elvadászta. Költséges, ámbár eredményes vadászexpedíciókat szervezett és vezetett a kis-ázsiai Toros-hegység lábához, Kelet-Afrikába, valamint a leghíresebb, egyben legeredményesebb vadászútját Indiába és a Himalájára. Erre az útjára 1930-ban került sor. Több hónapig tartott, és ez idő alatt huszonöt nagyvadat – köztük olyan ritkaságokat, mint
tigrist, párducokat, négyszarvú antilopot, ritka vadjuh- és kecskeféléket, köztük első magyar vadászként markhort lőtt. Apróvadból hatvankét faj egyedeit ejtette el. Idővel aztán az eladósodott Apponyi Henrik a kastélyt elzálogosította, s ezzel nem csak saját fényűző élete ért véget, hanem egy lenyűgöző és talán irigylésre méltóan pazar korszak is…
A Himalája hegységben olykor hihetetlen távolságokra kellett lőnie. Volt olyan kőszálikecske-bakja, amelyet takarás híján kénytelen volt négyszáz lépésről lőni. Itt érte el élete leghosszabb távlövési eredményét is: egy vadjuhot lőtt – pontosan lelépve – hatszázhatvan lépésről.
Ennek az expedíciójának szenzációs eredménye – ez idáig idehaza senki sem méltányolta kellőképpen -, hogy a Himalájában a világon elsőként fotózott nagy magasságban, égbe nyúló szirtek között kőszáli kecskét. A vadról készült fényképei elsőként az Illustrated London News-ban jelentek meg. Tény, hogy Apponyi Henrik munkásságát,
érdemeit külföldön – elsősorban Angliában – jobban ismerik, mint idehaza. Pedig a méltatlanul elfeledett magyar vadász kimagasló eredményeket ért el, ráadásul az állatfényképezésnek, természetfotózásnak is egyik úttörője volt.
Gróf Apponyi Henrik műve olvasmányos, izgalmas és számtalan olyan kalanddal és utazással teli, amelyről talán sokan álmodoztak életükben; a szerző útja kalandokban és élményekben bővelkedett, melyet Apponyi nagyon jó stílusban vissza is tudott adni. Az olvasmányélményt tovább fokozza a több mint 200 eredeti a fotó a műben, mely igazi csemege, amely a vadászoknak kötelező, mindenki másnak pedig a lehető legerőteljesebben ajánlott kategóriát képviseli. Több mint puszta vadásznapló – sokkal inkább egy letűnt és csillogó kort bemutató,
izgalmas és kalandos vadász- és útinapló.