Drámák I. – Átiratok 1

Spiró György nagy írói leleménnyel és beleérzéssel rázta fel a tetszhalott, már-már elfeledett műveket, s igazi, élő lelket lehelt beléjük. Időnként ugyanis a remekművek is leporolásra szorulnak, ha az idő vagy az új kor vasfoga megfosztja őket régi nagyságuktól. Az átdolgozó-író az eredeti reprikákat és jeleneteket részben megőrizte, s finoman a mai fülhöz és a mai nyelvhez igazította. A Katona József által írt Jeruzsálem pusztulását az irodalomtörténet elsősorban mint írói alkotást és nem mint színpadi művet tartja számon. Spirónak sikerült ezt a vad, barbár látomást bravúros restaurálással és újraalkotással színpadi műként is életre keltenie. A Czillei és a Hunyadiak esetében Vörösmartyt hajlította magához a szerző, ugyanolyan érzékenységgel és tehetséggel, mint Katonát. A kötetben szereplő harmadik dráma, a Szilveszter, Hamvas Béla 1957-ben írt regényének átirata. Ez tartalmazza Spiró legtöbb saját szövegét és ötletét. Jeruzsálem pusztulása, Czillei és a Hunyadiak, Szilveszter – e három jelentős írói egy kötetben megjelenve rávilágít a művek közti szellemi rokonságra is. A könyvben olvasható drámák: Katona József – Spiró György: Jeruzsálem pusztulása Vörösmarty Mihály – Spiró György: Czillei és a Hunyadiak Hamvas Béla – Spiró György: Szilveszter A XVIII–XIX. század fordulójáig a színházi szerzők rendszeresen éltek az átirat módszerével. „Vettek egy jó darabot, és még jobbat csináltak. Ez volt a görögök, Shakespeare, Molière, Goldoni módszere: nagyon jó módszer, Brecht is használta. Vettek egy már bevált, sikeres alaptörténetet, és vámpírként kiszívták belőle az igazi nedveket. […] Úgyis kollektív munka minden jó mű. Minden drámaíró egy nagy sorozat végén van, és a mai mérték szerint bevallhatatlanul sokat tanul az elődöktől, esetenként a kortársaitól is” – vallja Spiró György. S hogy átírással milyen időszerűvé tehetők a régi művek, mi sem bizonyítja jobban, mint jelen kötet.