Az avar történelem és Karoling kútfői – Forró László Sebestyén pannonhalmi hagyatéka

Még a két nagy háború közötti békeévek idején történt, hogy egy ifjú, történelem-latin szakos bencés tanárjelölt egy olyan úttörő munkába fogott, amelynek hazai folytatására egy emberöltőt kellett várni. Forró László Sebestyén 1936 januárjában adta be szakvizsgálati házi dolgozatát, amelynek homlokterében az avarok történetére vonatkozó írott források kritikai összegyűjtése állt. A dolgozat védésére azonban már nem került sor, sőt, az ekkor 23 éves szerző még az év májusában mind az egyház, mind a történettudomány látóköréből eltűnt. Csak az utóbbi évek nyomozásaiból derült fény arra, hogy a bencés rendet elhagyva – egy váratlan fordulattal – elvégezte az orvosi egyetemet, 1950-ben megházasodott, majd Szegeden praktizált bőrgyógyászként 1987-ben bekövetkezett haláláig.
Magának a kéziratnak a sorsa sem kevésbé kalandos, hiszen a dolgozat bevezető tanulmányát Pannonhalmán őrzik, maga a forrásközlés pedig a Budapesti Történeti Múzeum adattárában maradt fenn. A dolgozat első, teljes közlése egyrészt kiemelt tudománytörténeti érdekességgel bír, hiszen amennyiben 1936-ban nyomtatásban is megjelenik, hatalmas lendületet adott volna a népvándorláskor kutatásának. Másrészt egy olyan szintű komplex összefoglalása az avar kor történetének a korabeli írott források alapján, amely máig érdeklődésre tarthat számot a szakemberek és a történelem iránt érdeklődők számára egyaránt.