Iconographia Locorum Transsylvaniae

A könyv Erdély településeinek ikonográfiájával foglalkozik. Esetünkben az ikonográfia kifejezés azt a gyűjtői-elemzői tevékenységet jelenti, amelynek célja, hogy összegyűjtsön, időrendbe soroljon és prototípusokra vezessen vissza minden olyan grafikus ábrázolást, amelyek Erdély településeiről készült. Ebben a munkában Erdély, mint földrajzi fogalom, azokat a területeket jelenti, amelyek 1920-ban a Trianoni béke döntése értelmében a Magyar Királyságtól kerültek Romániához. Településnek számít minden város, község, vár, lakott területen kívüli állandó katonai őrhely – például a Kárpátokon átvezető szorosok, hágók. Az ikonográfia történet kezdeti időpontja 1544, amikor az első erdélyi városkép Sebastian Münster művében megjelent. A gyűjtőmunka az 1800-as évvel ér véget, amely egy olyan határpontnak tekinthető, amellyel lezárult a látkép készítések klasszikus korszaka. A könyvben 650-nél több ábrázolás leírása szerepel: metszetek, festmények, rajzok, hadmérnöki vázlatok, emlékérmeken szereplő városképek. A legtöbb képi emlék azonban metszetek formájában maradt fenn. A felkutatott ábrázolások képeit a könyv szinte teljességgel tartalmazza. A mű használhatóságát a katalógusok és a különböző mutatók (bibliográfia jegyzékek, hely-és személynév mutatók, konkordancia-táblák) segítik elő.