Bocs, hogy élek

(…) lefekszem a padlóra, és szemezek a plafonnal. Már nem vagyok tizenhat, és ettől furcsa módon fojtogat a sírás. Felnőtt vagyok. Felnőtt, aki nem tudja megkülönböztetni a vízórát a gázórától. Felnőtt, aki nem tudja, hogyan kell adóbevallást készíteni, vagy hogyan kell kitölteni egy sárga csekket. Felnőtt, aki képtelen nemet mondani. Felnőtt, felnőtt, felnőtt. Minél többet ismételgetem, annál kevesebb értelme van. Bocs, de nem lehet visszacsinálni az egészet?