Tekintet

„Olyan emberek élnek itt a városban, akik anélkül léteznek, hogy valóban léteznének, akiket megbámulnak, de nyilvános helyeken nem látják őket.” Szépségek és szörnyetegek, leginkább nők állnak Elif Shafak regényének középpontjában, akik a saját végzetükön keresztül mutatják be, hogyan lehet túlélni egy olyan világban, ahol a test folyamatosan megfigyelés és ítélkezés tárgya.
Négyszáz éves, az Oszmán Birodalmon, Szibérián és Franciaországon átívelő időutazás ér véget egy isztambuli lakásban, amelynek falai egy törpe férfi és egy túlsúlyos nő boldognak tűnő szerelmét őrzik. A boldogság azonban elillan, amint kilépnek az ajtón; a rájuk szegeződő hol gúnyos, hol szánakozó pillantások miatt csak álruhában mutatkoznak együtt. Bé-Cé, a férfi ezért írni kezdi a Tekintetek szótárá-t, amelyben összegyűjti azokat az eszközöket, mítoszokat és eseményeket, amelyek a látás révén formálják sorsunkat és a magunkról alkotott képet.