Pilátus

Úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál…
Szőcs Iza okos, modern nő, lelkiismeretes orvos – és odaadó gyermek. Mindent megad özvegyen maradt anyjának, felköltözteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Szőcsnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: önmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a törődést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk.
Férje sírkövét felállítandó Szőcsné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy ködös, őszi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat.