A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve

Amióta negyed századdal ezelőtt elkezdtem írni a könyvet, két változat megjelenése között még sohasem telt el ennyi idő Az American Psychiatric Publishing és jómagam egyaránt úgy éreztük, az ötödik kiadás megjelentetésével a leghelyesebb megvárni, amíg forgalomba kerül a DSM-5. Mint eddig is tettem, a fejezetek beosztását most is a DSM-5 kategóriáival akartam összhangba hozni, jóllehet a DSM-5 munkacsoportjainak nem minden döntésével értek egyet. Legfőbb aggályom az, hogy a képzésben széles körben tanított DSM-5 rendszer szándékosan elméletellenes, márpedig én abban szeretnék segíteni a klinikusoknak, hogy a betegekkel való munka során megtalálják a módját életben tartani a pszichodinamikus gondolkodásmódot. Amennyiben igazán segíteni akarunk betegeinknek, nem szabad szem elől tévesztenünk a személyiség bonyolultságát. Mint egykor Hippokratész megjegyezte, „fontosabb ismernünk a személyt, aki beteg, mint a személy betegségét”. Ezért az I. rész szokásos bevezető fejezetei után, amelyek ismét eligazítják az olvasót a pszichoterápia elmélete, értékelése, megfogalmazásai és formái terén, a következő fejezeteket úgy rendeztem át, hogy egybeessenek a DSM-5 kategóriáival.