Tündérvirágok

„Láttátok-e a két tündérvirágot,
Borús hazánknak két sarkcsillagát?”
Petőfi Sándor írta e sorokat 1844-ben az ősi Zichy család két leányáról, az 1816-ban született Antóniáról és az 1818-ban világra jött húgáról, Karolináról.
1825 tavaszán a két kislány még önfeledten futkározott a Gidra-patak partján. Egyikük csendesebben figyelte, másikuk kérdésekkel töltötte meg a világot. Még nem tudhatták, hogy néhány hónap múlva elveszítik édesanyjukat, és azt sem, hogy életük a magyar történelem egyik legviharosabb korszakába sodorja őket.
A reformkor, a pozsonyi országgyűlések, a fényes bálok és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc valós történelmi hátteret adnak a két Zichy lány sorsának. De mit tesz a történelem a szerelemmel? És mit tesz a szerelem azokkal az asszonyokkal, akiknek egyszerre kell helytállniuk a család, a haza és a saját szívük előtt?
Szerelmet, szenvedélyt, veszteséget és dicsőséget élnek meg, miközben koruk ünnepelt arisztokrata nagyasszonyaivá válnak. Mindketten a reformkor és a magyarság elkötelezett képviselői, mégis egészen másként élik meg a hűséget, a szabadságot és a boldogságot.