Ifjúkori önarckép
James Joyce első regénye, az \”Ifjúkori önarckép\” semmiképp sem tekinthető zsengének: fontosságát nemcsak az a szerep jelöli ki, amelyet a szerző személyes fejlődésében a \”Dublini emberek\” novellái és az \”Ulysses\” között betölt, és nem is csak az a segítség, amit az olvasónak nyújt az \”Ulysses\”-hez való eljutás útján.
”Nagy isten! – kiáltotta Stephen lelke a profán öröm elragadtatásának kitörésében. Hirtelen elfordult a lánytól, és átvágott a partnak. Orcája lángolt, teste tüzelt, tagjai remegtek. Csak ment, ment, ment, ment, át a fövenyen, vad dalt dalolva a tengernek, s kiáltva üdvözölte az életet, mely eljött hozzá, s hangos hívással hívta.
A lány képét örökre a lelkébe zárta, és eksztázisának szent csendjét semmi szó nem zavarta. A lány szeme hívta őt, a lelke pedig ugorva szökkent a hívás nyomán. Élni, hibázni, bukni, győzni, az életet az életből formálni! Egy vad angyal jelent meg előtte, a halálos ifjúság és szépség angyala, az élet szép, királyi köreinek küldötte, hogy az elragadtatott mámor egyetlen percében sarkig tárja előtte a vétek és a dicsőség minden útjának kapuit. És ment és ment és ment és ment!
Aztán megtorpant, és a csendben szívének dobogását hallgatta. Merre ment? Hová jutott? Hány óra van?”
ISBN | 9632662084 |
---|---|
Kiadás éve | 2010 |
Kiadó | Cartaphilus Könyvkiadó |
Kötés | ragasztott |
Oldalszám | 400 |
Szerző | James Joyce |
Vélemény írásához lépj be előbb.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.