Az oroszlán vallomása

A településen néhány helyi vadászt is felfogadtak, hogy velük együtt vegyenek részt a hajtóvadászatban. A halottak száma közben huszonhatra emelkedett.
A vadászok két hónapon át kudarcot kudarcra halmoztak, állandó rettegésben éltek, és naponta könyörögtek segítségért, amíg végre sikerült megölniük a gyilkos oroszlánokat. De nem csak ezekkel a nehézségekkel kellett szembenézniük. Folyamatosan érzékelték, hogy az igazi bűnösök egy láthatatlan világ lakói, akikkel szemben a puska és a golyó semmit sem ér. A vadászok végül megértették, hogy a munkájukat akadályozó titokzatos jelenségek olyan társadalmi feszültségek következményei, amelyeknek a megoldására ők semmiképpen nem alkalmasak.
Közelről éltem meg ezt a helyzetet. Nemegyszer megfordultam azon a vidéken, ahol ezek a tragikus események történtek, és az ott tapasztaltak nyomán írtam meg ezt a történetet, amelyet valóságos események és személyek ihlettek.
Amíg az oroszlánok el nem mondják a saját történeteiket, addig a vadászok lesznek a vadásztörténetek hősei.
Mia Couto (António Emílio Leite Couto, 1955) a mozambiki irodalom nagy reménysége: 2013-ban Cames-díjjal, 2014-ben Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjjal foglalta el helyét a világirodalomban. A portugál nyelvű afrikai országok hangja csak a múlt század vége felé vált szélesebb körben ismertté, amikor az ideológiailag elkötelezett művek után megjelentek az afrikai hiedelemvilág elemeit hordozó regények és elbeszélések. Ezt a latin-amerikai mágikus realizmussal rokonítható irányzatot képviseli Mia Couto. Regényeiben a kelet-afrikai országot évtizedeken át pusztító háború és a 21. században beköszöntött modern élet a hagyomány csodás elemeivel keveredve jelenik meg. Hősei a varázslók uralta múlt és a realista jelen között keresik az identitásukat.