Légy az élet csodálója

Nem baj az, ha rájövünk: tévedtünk, ha a boldogtalanság és a boldogság összekapaszkodik bennünk, ha a gyerekkori álmok kitörölhetetlenül bennünk maradnak… Ha már olyan öreg leszek, hogy már bizonytalanul, ingatagon járok és a lábam alig érinti majd a földet, ha már nem tudom eldönteni, hogy repülni, elesni vagy meghalni szeretnék, még akkor is keresni fogom azt az örökszép világot, ahol a félelemnek nincs hatalma, ahol öregen is önmagamhoz méltó tudok maradni, ahol a szeretet irányítja az utamat, ahol a ”Jövő minden reményét ringatom, / Mint a vihart és fészket a falomb. / Így állok örök békességbe már / S az Istent várom, aki földre száll.”