Izlandon nincsenek lepkék

Egy különleges sziget. Egy ház. Egy család. Egy egész évszázad.
A sziget kopár, gyönyörűséges és kiszámíthatatlan. A család időszámításának kezdőpontja a fjord partján álló fehér ház, melynek lakói nemzedékről nemzedékre szerelembe esnek, tengerre szállnak, járják a hegyeket, vágyakoznak, tűrnek, álmodoznak, hazavárnak, történeteket mesélnek és heringet sóznak. A kis halászfalu életét, miként az egész szigetét is, a föld, víz, levegő és tűz négyessége határozza meg.
A családi saga Jónsival és Gudrunnal, a ház építőivel kezdődik, s eljut egészen a 21. századig. A történet egyik főszereplője maga az óceán, amely ad és elvesz, összeköt és elválaszt, s a kérdésekre súlyos hullámokat görget válaszul.
A mélyen az izlandi hiedelemvilágban gyökerező, mágikus és meseszerű elemekben bővelkedő regény szálai egészen a görög mitológiáig vezetnek.
KÄTLIN KALDMAA (1970) költő, prózaíró, műfordító és irodalomkritikus, az észt PEN Club elnöke, a Nemzetközi PEN Club külügyi titkára. Ez idáig négy verseskötete, három prózakötete és három gyerekkönyve jelent meg. 2012-ben hazájában elnyerte az év legjobb novellájának járó Friedebert Tuglas díjat. Több mint nyolcvan műfordítás kötődik a nevéhez, olyan szerzőktől, mint Jeanette Winterson, Ali Smith, Michael Ondaatje és Gabriel García Márquez.
Sűrű szövésű írásaiban női sorsok bontakoznak ki végletekig csiszolt, költői nyelven. Szövegei rendkívül intenzívek, gyakran él szimbólumokkal és a mágikus realizmus eszközeivel. Izland a második otthona, bevallása szerint ott megy neki legjobban az írás.
Művei eddig egyebek mellett angol, arab, finn, izlandi és spanyol nyelven jelentek meg. Magyarul 2017-ben látott napvilágot egy válogatás a novelláiból Kätlin Kaldmaa breviárium címmel (Észt Intézet – Pluralica).