A pelikán

Míg hősei az alvajárók biztonságával csetlenek és botlanak, olvasója pedig beleszédül a cselekmény abszurdabbnál abszurdabb fordulataiba, Driessen magabiztosan zsonglőrködik stílussal és regénykompozícióval, időkezeléssel és jelenetezéssel, hol a 19. századi elbeszélők ráérősségét idézve, hol a burleszkfilmek zaklatott vágásait. Csak a legvégére ocsúdunk fel – amikor már utolsó figuráját is elejtette.
Helyszín és hangulat – a kisvárosban időző egzotikus madarak ellenére – ismerős lehet a közép- és kelet-európai irodalmon edzett olvasó számára. Ám ahogy a holland író tollán a talált elemekből egyszerre lesz csavaros és mély értelmű példázat és roppant szórakoztató történet jó és rossz, szerencse és balszerencse, (ön)ismeret és vakság határainak elbizonytalanodásáról, az egészen egyedülálló teljesítmény.
Martin Michael Driessen (1954) hosszú időn át opera- és színházi rendezőként dolgozott Németországban. Negyvenöt éves korában jelent meg első könyve, a Gars című lovagtörténet, amelyet újabb regények és novellák követtek, többek között a rangos ECI díjjal kitüntetett Rivieren, mely hamarosan ugyancsak olvasható lesz magyarul.