A lány, akinek nem volt neve

Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.
Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.
Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte.
De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…
Marina Chapman jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.
”Marina Chapmannak most már nyugodt élete van, de amit a gyermekkoráról mesél, az felér egy tündérmesével… vagy inkább egy vad lázálommal.” – The Huffington Post
”Az emberi kitartás igaz története, amely képes a legnagyobb akadályokat is legyőzni; a töretlen emberi szellemé, amely minden körülmények között győzedelmeskedik.”
– Publishers Weekly
”Marina Chapmannek brutális gyermekkora volt. A könyve egy páratlan fejlődéstörténet, amelynek horrorisztikus fordulatai is mindvégig emberközeliek maradnak.” – Booklist
”Váratlan csavarokkal teli történet, amely újra igazolja: a valóság bizarrabb dolgokat szül, mint az emberi képzelet.” – Geelong Advertiser
”A bátorság és a helytállás szívmelengető története. Micsoda nyomor, micsoda kiszolgáltatottság: vadállatok és ragadozóként viselkedő emberek. Emlékezetes beszámoló Kolumbia őserdőinek élővilágáról, egyben az utcagyerekek valóságának részletes krónikája.” – Media Culture (Australia)