Festett famennyezetek és berendezések az unitárius templomokban

Ádámos és Ho­mo­ród­­­­­szentpéter az 1520-as évek­ből a kez­det, a legfia­ta­labb pe­dig az ezred­for­du­lóra Magyar­an­drás­falván elké­szült berendezés. Kilenc­ven templom és több mint 350 emlék, köztük tel­jes mennye­zetek, karzatok, szószékkoronák, pa­dok, úr­asz­ta­lok, „pulpi­tusok”, ajtók sze­re­pelnek a kö­tet­­ben, egy ré­szüknek már csak kü­lön­bö­ző fel­jegyzésekben van nyoma, de a több­ség ma is éke­síti a tem­plo­mokat, vagy múzeumok meg­be­csült kincse. A korszakonkénti részle­tes, a levéltári, szakirodalmi adatokra, a helyszíni kuta­tás­ra alapozott leírást  388 színes fényképfelvétel teszi szem­léletessé.
Balassa M. Iván (1943) az 1970-es évek végétől kutatja, több-kevesebb megszakítással, a protestáns templo­mok­ban fel­lelhető festett asztalosmunkákat. Az egyes emlé­kek leírá­sától a rajtuk található feliratok elemzésén át az egyik leg­korábbi emlék, a homoródszentpéteri karzat új­ra­felleléséig és az énlakai templomban lévő berendezés rész­letes feldol­go­zásáig terjedő tapasztalatait és isme­reteit kama­toztatja ebben a könyvben. Az itt bemutatott uni­tá­ri­us emlékanyag a teljes magyar festett asztalos­munkájú tem­­plom­be­ren­dezéseknek csak egy részlete, de mint csepp­ben a tenger, minden meg­ta­lál­ható közöttük, ami ezeket a kultúránkban kiemelkedő je­len­tőséggel bíró mű­veket jellemzi.