Félelem és reszketés Las Vegasban

ha igaz, hogy ez a két vadember végigcsinálta (és túlélte) ezt a narkós ámokfutást, akkor azért, ha nem, akkor meg azért, mert ilyen kifejezően, érzékletesen, intenzíven és elborzasztóan jól visszaadni azt, hogy mi történhet az emberrel, ha indokolatlan mennyiségben vesz magához kábítószert, mindenképpen zseniális teljesítmény. A két delikvens drogos szétcsúszásának krónikáján túl a könyv persze egyben elnagyolt kordokumentum, zsigerből jövő társadalomkritika, valamint verbál-zsonglőr szatíra is, és pontosan annyira ”látványos” és képszerű ez az óriásira nőtt újságcikk, mint amennyire látványos filmet csinált belőle Terry Gilliam.
Hunter S. Thompson Kentuckyban született 1937-ben és 2005-ben halt meg Coloradóban. Életéről sokat elmond, hogy öngyilkosságát követően hamvait egy ágyúból lőtték ki tűzijáték kíséretében, de természetesen – tényleg regénybe illő – élettörténetét leginkább a művein keresztül ismerhetjük meg. Thompson újságíróként kezdte pályáját, és munkája közben alakította ki saját stílusát: a gonzo újságírást. Legismertebb és legnagyobb hatású cikkeit a Rolling Stone-nak írta és némi áttéttel a magazin felkérésére született meg 1971-ben az a mű, amely már a szerző életében kultikussá vált: a Félelem és reszketés Las Vegasban.
”A sportszerkesztőktől kaptam továbbá háromszáz dollárt készpénzben, aminek nagy része már el is ment rendkívül veszélyes drogokra. A kocsi csomagtartója úgy nézett ki, mint egy mozgó rendőrségi narkólabor. Volt két zacskó füvünk, hetvenöt meszkalinpirulánk, öt lap nyomott mintás, nagyon erős bélyegünk, egy sószórónk félig tele kokainnal, valamint serkentők, nyugtatók, sikoltatók és nevettetők egész arzenálja… emellett egy liter tequila, egy liter rum, egy karton Budweiser és két tucat amil-nitrit.
Mindezt előző éjjel hajtottuk fel. Mint az őrültek, keresztül-kasul száguldoztunk Los Angelesen, Topangától Wattsig, és magunkhoz vettünk mindent, amit csak találtunk. Na, nem mintha ez mind szükséges lett volna az útra, de ha az ember egyszer belekezd egy komoly droggyűjtemény beszerzésébe, a tendencia az, hogy a végletekig elmegy.”