Szent sötétség – A Gulag utolsó napjai

”Életem legjobb évei voltak” – írja a szerző félig-meddig komolyan, mivel egyrészt fiatal volt, másrészt a KGB buzgalma folytán remek társaságba keveredett: ebben az utolsó Gulag-érában, a glasznoszty és a peresztrojka idején kivételes emberek, művészek, értelmiségiek gyűjtőhelye volt a munkatábor. A foglyok büntetésképpen kesztyűt varrtak normában, szabad idejükben pedig holt nyelveket tanultak egymástól, a valódi kommunizmus lehetőségét vagy lehetetlenségét latolgatták, gitároztak, énekeltek, könyveket rendeltek postán, költészeti estet rendeztek, és a kollektív éhezés közepette szókratészi dialógusokat folytattak – többek közt a világ legjobb ételeiről.
A Szent sötétség egy korszak derűs nekrológja. Számvetés. Megírásának ötlete egy kórházi ágyon született, a sötétség és a fény megvilágosító határmezsgyéjén. A szerző lágerbeli sorstársainak állít benne emléket, kinek-kinek komolyan, érzelmesen vagy szórakoztatóan, fanyar humorral, hiszen ezekbe az elit körökbe bekerült egy-egy másféleképpen színes egyéniség is, afféle falu bolondja, vagy a politikában olyannyira járatlan személy, aki az emberi jogokat és a demokráciát nagyjából a homoszexualitással azonosította.