Akkor lett jó, mikor már nem volt kötelező

Réka nem azok táborát erősíti, akik mindig is imádtak meghúzódni a könyvek mögött. Felnőttként mégis falja a könyveket. Kíváncsiak voltunk, ezt mégis hogyan.

…

Lakásában fogad, ahol a nappali könyvespolcán klasszikus világirodalmat találunk.

És a kevéssé szokványos helyeken is. A csillár maga is könyvekből készült, illetve a fotel melletti kávézóasztal is. Itt az olvasnivaló lehet dekorációs elem és szellemi táplálék egyaránt.

Réka esténként olvas. Az esti mese után – azaz akkor már a maga kedvtelésére. Kiskorában rendszeresen olvastak mesét neki is, éppen ahogyan ő is felolvas gyermekeinek.

Igazából akkor hidegült el a könyvek világától, amikor kötelezőket kellett olvasni. Nem szereti a muszáj dolgokat. Az utóbbi évek átlagát tekintve évente 20-22 könyvet is elolvas, ezt a drasztikus váltást nála az e-könyv hozta el.

„Azért mert sötétben is tudom használni. Azelőtt is használtam különböző éjszakai lámpákat, mindenféle változatot bevásároltam: fejlámpát, nyakba akasztósat, könyvre csíptethetőt. Nekem az a lényeg, hogy sötét legyen, tehát én mást ne zavarják az aktivitásommal.”

Nagyon rövidek a napok, sok mindennek bele kell férnie – meséli, ahogy azt is, hogy sokan kérdezik tőle, mikor van ideje még olvasni is a két gyerek, az irodai munka és a saját vállalkozása mellett.

„Nálunk alapszabály, hogy sem telefont, sem más, internetezésre alkalmas eszközt nem viszünk be a hálóba. Szerintem ez már sokat segít, hogyha valaki tényleg olvasni szeretne. Ha a férjem tévézik, nem probléma, az olvasást nem zavarja, van úgy is, hogy nekem van kedvem filmet nézni, és utána még mindig van kedvem olvasni, amíg úgy teljesen kikapcsol az agyam, elfárad a szemem, aztán el is alszom. És ez nemcsak egy átlagos este van így, hanem bárhonnan hazaérkeztünk, legyen az egy buli, esküvő vagy akár ha hétvégi házban vagyunk, nyaralunk vagy bármi van. Én mindig kell vigyem magammal a könyvemet, mert az altat el igazából akkor is, ha hajnali 4 óra van. Az az 5-10 perc olvasás nekem még akkor is belefér.”

Úgy tűnik ez a napvégi rituálé változtatta könyvfalóvá. Az, hogy hogyan és milyen olvasnivalót választ, eléggé változatos. Volt már krimi korszaka, az auschwitzi irodalmat is felfalta, s azóta is a történelmi regények nagy kedvelője. Időnként jön más is, hiszen a zsúfolt napok végeztével egy-egy ponyva éppen jó arra, hogy álomba merüljön az ember.

Manapság munkájában is felhasználja a regényben megjelenített miliőt. Inspiálódik, kutakodik, utánaolvas, érdeklik a hagyományok, hogy egy-egy történetben kimerevített pillanatnak mi is a valóságalapja.

„Szeretek visszatérni régebbi korokba, és már látom az összefüggéseket, azt ahogyan konkrétan beépül az iskolában tanult történelem egy-egy regénybe. Akkor egyáltalán nem foglalkoztatott, most meg képes vagyok egy másik ember szemszögéből megismerni az adott kor eseményeit, felfogni, elképzelni, hogy ő hogyan élhette meg.”

A belső terek is különösen érdekesek főleg amióta dekorálással, bútorok újraélesztésével foglalkozik. Részletesen megfigyeli őket, és sok ötletet felhasznált már, akár esküvői dekorálásról, akár belterek kialakításáról legyen is szó.

Réka asztalán most épp Karády Anna A füredi lány című könyvsorozata pihen. Ezt bármilyen korosztálynak ajánlja. Őneki az időutazás témája keltette fel az érdeklődését. Nagyon izgalmas, ahogyan egy emancipált világban szocializálódott jogászlány egyszer csak ott találja magát az ezerhétszázas évek közepén, a korabeli Magyarország normáiba ütközve.

És aztán marad, mindaddig, amíg rá nem kényszerül, hogy visszatérjen saját idejébe, majd mindezt végigkövethetjük a férj, a tizenyolcadik századi földesúr szemszögéből is, aztán a trilógia befejező része, bár nehezen indul be, mégis annyi izgalmat tartogat a regény utolsó lapjaira, hogy Réka szerint lesz ebből még könyv.

A történet mellett Magyarország, a korabeli szokások, ruhák, események leírása is igazán érdekes. Aki szerette a Fábián Janka könyveket, ehhez is bátran nyúlhat.