Újságírás, alvilág, Japán és kemény emberi történet. Hogy mi köze van mindehhez Szilágyi Istvánnak? Ha van négy perced, akkor megtudod.

…

István ajándékba szeret könyveket kapni, ideális világában a könyvek nem állapodnak meg egyetlen embernél. Ahogy sok más olvasónál, így nála se csak az oldalak pörögnek a kezében, hanem a könyvek is. Továbbadod, hiszen te olvasó, te tudod a legjobban, hogy környezetedben ki venné a legnagyobb hasznát annak a történetnek.

Leginkább akkor szeret olvasni, amikor úgy érzi, egyéb dolga nincs. A vízparton például, vagy olyan szabadnapokon, amikor körülményeket tud teremteni az olvasás időnek.

A nagy áttörést az életében a Harry Potter sorozat hozta el, azelőtt inkább a lexikonok vonzották. Egy barátja unszolására nekifogott a sorozatnak, míg végül ez vezette a nagy klasszikusokhoz. Füzetlapok közé rejtve olvasgatta a varázsló fiú történetét, miközben a képességvizsgájára kellett volna készülnie. Aztán így lettek kedvencek a Dumas, Jules Verne, Vonnegut könyvek, Marquez, Hrabal, Kundera és a szellemi kihívást jelentő Eco művek. Amikor könyvet választ, fontos a külcsín is, vagyis a cím és a borító is.

A videóban Jake Adelstein: Tokió Vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában című könyvéről mesél, amit kollégáitól kapott ajándékba. Van benne újságírás, alvilág, Japán és kemény emberi történet.

Ezt a könyvet legszívesebben egy szatmári barátjának adná tovább, akit bár nem nevezett nevén, de elmesélte, hogy a japán kultúra iránti érdeklődése miatt az első volt, akire gondolt, amíg lapozgatott.

Ha kíváncsi vagy, miért éri meg elolvasni, kattanj a videóra.