Azt mondják, hogy gondolkozz a dobozon kívül. De mit csinálj, ha doboz sincs?
Szeretjük, ha valami megbízható, ha konzisztens, ha megjósolható a kimenet. Annyira szeretjük, hogy cserébe arra is hajlandóak vagyunk, hogy kizárjuk a szubjektivitást, az egyéni ítéletet, és mindent leegyszerűsítsünk arra, ami megismételhető.
Ugyanakkor büszkén hangoztatjuk, hogy mind egyéniségek vagyunk, elemezhetetlenek és kiszámíthatatlanok, és imádjuk megosztani egymással zsigeri és mély megérzéseinket.
Hogy ez a kettő nem igazán fér össze? Dehogynem. Sőt pont ettől izgalmas az egész. Annyira, mint egy malacfürdetés.
Robi szerint ezért érdemes elolvasni Luke Sullivan: Hogyan fürdessünk malacot? című könyvét.