Az olvasásban az a legizgalmasabb, hogy úgy élhetsz át dolgokat – például egy gyilkosságot –, hogy igazából nem veszel részt benne.
…
Amikor időben utazgatom el- és vissza a fejemben, valamin mindig megakad szemem: a számos könyvön, ami a polcokon volt bárhol is töltöttem időt.
Botinál sincs ez másképp, polcai roskadoznak a könyvek alatt, s mivel mindig van aktuális kedvenc, amiről szívesen mesél, megkértem, ajánljon nekünk, Árnikásoknak valamit.
Hozott is bőséggel: krimit az izgalomra vágyóknak, nevelési segédkönyvet a frissen szülővé válóknak, szórakoztató olvasmányt a tanulást kedvelőknek, de a politikát, kortárs művészeteket és gazdaságot kedvelők is találnak maguknak valót.
Azt, hogy mik azok, és miért olvassuk el őket, elmondja ő maga a videóban, amit viszont a forgatás alatt tudtunk meg, hogy Boti szerint az olvasás szeretete gyermekkorban kezdődik: aki felnőttkorában határozta el magát, annak nem igazán sikerül rendszeres olvasóvá válni.
A kötelező olvasmányokat nem tizenéveseknek ajánlaná, bár ő már akkor is nagy élvezettel lapozgatta, mélységében csak most értené meg őket. Az ingerszűk kisvárosi környezetben töltött gyermekkorban felüdülés volt ez a külön világ, ami a könyvek lapjain kelt életre.
Csak úgy falták kortársaival a Delfin sorozatban megjelenő történeteket, s ezek hatottak is rá: ha éppen az aktuális főszereplő csillagászattal foglalkozott, akkor mindent, amit talált elolvasott a témában, majd tovább mesélte úgy, hogy közben csillagásznak érezte magát.
Arra is visszaemlékszik, hogy nagyon jól tudott mesélni, még olyan is előfordult, hogy előadása annyira jól sikerült egy Rejtő könyv kapcsán, hogy osztálytársa leírta nyári olvasóbeszámolóként, és jó jegyet is kapott rá.
Korai éveiben a fotólexikonokban felkutatott képek gyakoroltak rá nagy hatást, bizonyos fényképeket máig élesen fel tud idézni, akárcsak az őt körülvevő könyvekkel megpakolt szobát, ahol a testvéreit olvasni tanítják.
Most könyvet ajánló barátai vannak, az ő tanácsaik nyomán választ, s ha megtetszik egy szerző, akkor az összes művét elolvassa. Azt is megtudtuk, hogy éppen önmegtartóztatásban van.
„Idénre van egy fogadalmam: addig nem veszek új könyvet, amíg a meglévőből tízet el nem olvastam.”
Számunkra pedig már-már nevelői szigorral hagyott útravalót, méghozzá Tara Westover A tanult lány című könyvét azzal, hogy másnapra olvassuk el. Egyben nem sikerült, de már olvassuk!