Ez a könyv azt mutatja meg, hogy ahol élet van, ott remény is van. És miért nem bíznánk a reményben? Nem kerül semmibe.
Csenge nagyon hamar megtanult olvasni és a mai napig falja a könyveket. Édesanyjától örökölte a könyvek, az olvasás szeretetét.
Megfogadta, ha egyszer fizetése lesz könyvekre biztos nem fogja sajnálni a pénzt.
Az élettörténeteket különösen szereti és mindent elolvas, ami Auschwitz.
Ezt a könyvet azért ajánlja mindenkinek – akkor is, ha még nem élt át semmilyen traumát – mert a dolgok átértékelésére serkent. „Sokszor úgy elsiklunk az alap dolgok felett, nem így kellene.”
Csenge a könyvekben keres és talál menedéket. Ő ezt az utat ismeri, innen merít erőt. Abból, hogy másoknak is sikerült az életigenlés, pedig abban a helyzetben még a túlélésre sem volt sok esély.