Nekem az összes a kedvencem!

Anya szokott olvasni, este és máskor is – meséli Matyi, aki édesanyjával már négy hónaposan lapozgatta a különböző betűzőket, képeskönyveket.

…

Matyi gondosan bánik a könyveivel. Vigyáz rájuk és nagyon rossz szemmel nézi, ha kishúga vagy más kisgyerekek lepakolják őket a polcról vagy éppenséggel gyermeki gonddal, de kissé durván lapozgatják őket.

Édesanyja, Kriszta, tudatosan terelgeti a könyvek, az olvasás szeretete felé. Az ő életében is fontos szerepet játszanak a könyvek, és sokakkal ellentétben a háziolvasmányokat is szerette.

Kriszta hisz abban, hogy az olvasást sosem lehet elég korán elkezdeni.

„Azt akartam, hogy minél korábban szokjon hozzá, először a vastag kartonos betűzőket kezdtem el vásárolni. Matyi szeretett keresgélni, nagy örömöt szerzett, amikor fel-felbukkant, amiről éppen szó volt. Nagyon hamar megtanulta az állatokat.”

„Amikor én ebédeltem és apa mutatott egy fecskét az ablakban” – meséli és mutatja, hogy azt is a könyvekből tanulta.

„Matyi melyik a legjobb könyved?” – érdelődöm.

„Mindegyik a legjobb!” – válaszolja.

Kriszta is éppen ilyen lelkesen mesél ötödikesen már olvasta a Harry Pottereket, „nekem a Harry Potter volt az, amit rengetegszer elolvastam, meg szeretném venni nekik majd a sorozatot, én nagyon szerettem, és nagyon szeretném, ha ők is megismernék ezt a varázsvilágot.” A házi olvasmányokat is szerette. Otthon a szülei szobájában ott voltak a könyvek a vitrinben és emiatt közel álltak hozzá, szívesen vette kézbe és lapozgatta a klasszikusokat. „Én mindig szerettem olvasni.”

S Matyi folytatja a könyvek bemutatását: “vonatos a kedvencem, a tűzoltókocsi”, de nagy dinórajongó is: mutatja, sorolja. A kimondhatatlan nevű dinófajok mellett rengeteg információt is megtanult. Nekem is elmeséli, hogy a Stegosaurus és a Triceratops is növényevők. „A dínók akkor jönnek elő, amikor kikelnek a tojásból. És nézd, a kici dínók is olyan jók.” Majd egy másik könyv alapján a forgalmi rendet szabályozó táblákat is elmagyarázza.

Kriszta kedvence a Beatrix Potter sorozat, ezt leginkább magának vásárolta, de szerencsére a gyerekek is szeretik. Krisztának is sokat olvastak a szülei, és büszkén mutatja, hogy megőrizte gyermekkori könyveit. Matyi szerencsés, hiszen a nagyszülők, nagynénik is olvasnak neki. S míg beszélgetünk édesanyával, azt is megmutatja, hogy az oviban éppen olyan szekrénye van, mint a könyvben a kukásoknak.

„Ugyanilyen szekrényem van, csak kék. És mit tartasz benne? A kabátomat, a sapkámat. S a bácsi mit tart benne? A ruháit. Ezeket akkor tartják ott a kukások mikor indulnak a szemétért.” Majd továbblapozva tanítja melyik színű kukában milyen típusú hulladékot tárolhatok. Matyi sok minden mesél el így, a könyvek segítségével: mutatja, hasonlítgatja, beszél róla.

A Bogyó és Babóca sorozatban megjelent történeteket egymás után többször is meghallgatja. Nagy kedvencek, és mindig úgy hallgatja, mintha először hallaná, pedig tudja őket, Kriszta néhányszor letesztelte.

Amikor a pici alszik és Matyi játszik, Kriszta is elővesz egy jó regényt, ám ha ezt Matyi észreveszi, azonnal hoz egyet a saját könyvei közül, hogy inkább azt olvassák.

Vigyáz a könyveire, és ha véletlenül összegyűrődik vagy egyszer egyikből egy lap elszakadt, rettenetesen haragudott magára.

Matyi könyvesboltba is szívesen jár. Ismeri már a gyerekkönyves polcokat. Megmutatja, hogy mi van meg neki már és azt is, hogy mi érdekelné.