A folyó éneke

KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS
„A remény arra sarkallja az embert, hogy olyasmiről álmodjon, ami nem lehetséges…”
1834., Karib-szigetek.
A rabszolgaságot ugyan eltörölték a barbadosi ültetvényeken, de ezzel a kiszolgáltatottság és függés csak új nevet kapott. Rachel, aki születése óta a gazdájának dolgozik, még hat évig kénytelen a cukornádföldeken robotolni.
Az egyre fojtóbb és zártabb életet élő asszony egyetlen gondolatba kapaszkodik kétségbeesetten; meg kell találnia a gyermekeit, akiket az évek során kivétel nélkül elragadtak tőle. Olyan erős ez a vágy, hogy elszökik és hosszú, veszélyes útra indul, hogy ráleljen az igazságra, még ha az elviselhetetlennel kell is szembe néznie.
„Azon az éjszakán Rachel megint ugyanazt álmodta. A felperzselt fák. Mellette Micah.
– Hát én nem ilyennek képzeltem – szólalt meg a fia.
– Mi az, amit nem ilyennek képzeltél?
– A szabadságot.
Rachel tekintete végigsuhant az őket körülvevő halott erdőn.
– Nem. Hát én se ilyennek képzeltem.”