A középkor orvostudománya

A római birodalom bukásától, az ókor záróaktusától az ezredik évig kíséri figyelemmel az európai középkori irányzatok kialakulását, az ókori görög és római örökségátvétel folyamatát, buktatóit. Kutatja a népvándorlás hozadékát és a kolostorok szerepét a gyógyító tevékenységben, a betegápolásban, a betegek és elesettek gondozásában, a középkori iszlám kultúra és a keleti népek hozzájárulásának hatását az orvoslás tudománnyá szilárdulásában, a belgyógyászatban, sebészetben, fürdőkultúrában, szülészetben, a fogápolásban. A középkor szellemét igyekszik megragadni az orvos szemszögéből, az áltudományok és babonák sűrűjében vág rendet, a középkori erkölcsök és „pszichózis-járványok” áttekintését tűzve ki célul, részletesen bemutatva az európai késő középkori orvoslás és gyógyítás szakágait (bonctan, sebészet, fül-orr-gégészet, szemészet, fogászat, kórtan, diagnosztika, belgyógyászat, elmegyógyászat, gyógykezelés, gyógyszertan, szülészet, nő- és gyermekgyógyászat, nemi- és bőrbetegségek).