A magyar várak szerelmese

A kollektív tanácstalanság számomra érthetetlen. A várak esetében aligha a megrendelés, sokkal inkább a romantikus szenvedély vihette a fáradságos utakra, különben nehéz megmagyarázni, hogy a több mint 100 évvel ezelőtti körülmények között, nagy, súlyos felszereléssel, úttalan utakon, hegyeket mászva, gyalog, esetleg szekéren zötyögve járta volna be feleségével, aki társa volt a laborálásban, a nem egyszer Isten háta mögötti vidékeket. Ezek a képek nem illeszthetők a riport- és szociofotók sorába, hiszen nemhogy nem az ember a tárgya a várképeknek, s ha meg is jelennek rajtuk, az mondhatni, a fényképész szándéka ellen történik, jóindulattal szólva mellékesen, a távolban, mintegy kikerülhetetlen részeiként a tájnak.”