A Mester és Margarita

Közel tizenkét éven át dolgozott Bulgakov A Mester és Margarita című regényen: 1928-tól 1940 februárjáig. Az egyre keményedő sztálini kultúrpolitika közegében a regény készültét is olyannyira titokban tartotta, hogy legszűkebb baráti körén kívül senki sem tudott róla – kivéve a körülötte rajzó ügynököket, besúgókat. 1930-ban, miután a Képmutatók cselszövése című darabját betiltották, megsemmisíti a kézirat egy részét: „Én magam dobtam a kályhába az ördögről szóló regényemet” – írja a szovjet kormányhoz címzett levelében. 1933-ban, miután barátja, Nyikolaj Erdman drámaíró letartóztatásának hírét veszi, újra elégeti a regény egy részét. Alig egy éven belül emlékezetből újraírja – bizonyságául a regény alapján szállóigévé vált szavaknak: „Kézirat sosem ég el!”
Bulgakov legalább ötször kezdte teljesen újra a mű írását, s a kutatók legalább öt önálló változatot tartanak számon. „Add Uram, hogy befejezhessem a regényt!” – írja Bulgakov a fohászt a ki tudja hányadik kézirat margójára, az általa „napnyugta-regénynek” nevezett nagy mű azonban befejezetlen maradt. 1938-ban a kézirat tetejére fölírja ugyan a végleges címet: A Mester és Margarita, és elkészül az Epilógus is, a végső szerkesztést azonban nem tudja elvégezni. A kézirat nem ég el, mert nem létezik – parafrazálhatnánk a híres szállóigét. Keserű tény: A Mester és Margaritá-nak nincs végleges kézirata. Ami van: a regény 1938-ban elkészült gépirata, meg többfüzetnyi javítás és betoldás, melyeket már nagy betegen, látását elveszítve diktált feleségének élete utolsó hónapjaiban.
Külön regény a mű kiadásának története is. Felesége, Jelena Szergejevna Bulgakova az író végakaratának megfelelően, számos alkalommal megkísérelte a regény kiadatását, de erre csak közel három évtizeddel később, 1966-67 fordulóján került sor. A Moszkva című folyóirat közölte – durván megkurtítva. Szőllősy Klára, a regény kiváló magyar fordítója azonban nemcsak a megcsonkított szöveget fordította le, hanem a kihagyott részeket is: Bulgakov özvegye ugyanis minden egyes töredéket kalandos úton – a fehérneműjébe rejtve – átcsempészett Budapestre. Így állt elő az a különös helyzet, hogy Magyarországon, magyarul előbb került az olvasók elő A Mester és Margarita cenzúrázatlan szövege, mint hivatalos szovjet kiadásban.
Azóta már két alkalommal próbálták orosz kutatók újra rekonstruálni a regény szövegét, legalábbis azt a variánst, amely feltételezhetően legközelebb esik az író szándékaihoz. A mostani magyar felújított kiadás az 1989-es, azóta világszerte elfogadott szövegen alapul.