A nárcizmus és sérelmei

Sok tekintetben a nárcisztikus személyiségzavar ugyanakkora érdeklődést vonz, mint ami egykor a borderline személyiségzavart övezte. Mely közszereplők nárcisztikusok valójában? Diagnosztizálhatják őket a mentális szakemberek? Szükség van a nárcizmusra a sikerhez? A közösségi média és az okostelefonok olyan önmagukkal elfoglalt köldöknézegetők kultúráját hozták létre, akik képtelenek másokhoz kapcsolódni? E kérdésekre nincs kimerítő válaszunk. Könyvünk fókuszában egyértelműen a nárcisztikus problémákkal küzdő páciensek klinikai megjelenése, valamint az áll, hogy a mentális egészségügyi szakemberek hogyan tudják megközelíteni őket. Így csupán egyetlen fejezetet szentelünk a nárcizmus új kultúrájának. Ezenkívül könyvünk nem átfogó kezelési útmutató, sokkal inkább a nárcisztikus szerveződésű páciensekkel folytatott klinikai munka során felmerülő gyakori dilemmák vizsgálatával és azokkal a stratégiákkal foglalkozik, melyek segítségével megbirkózhatunk e dilemmákkal a kezelés során. Pszichiátriai praxisunkban rengeteg nárcisztikus problémákkal küzdő pácienssel találkoztunk az évek során. Pszichoanalitikusként kezeléssel kapcsolatos megközelítésünk, bármilyen formában is történjék, a kortárs pszichoanalitikus gondolkodáson alapszik, amely azzal indít, hogy mi az, ami az egyénben különös, egyedi, idioszinkratikus. E könyv olyan konkrét nárcisztikus szerveződésű páciensekkel folytatott többévnyi munkából érlelődött, akik egyik kategóriába sem illeszkedtek maradéktalanul. E munka ahhoz az egyre növekvő felismeréshez vezetett, hogy a nárcizmus valójában pleomorf, sokalakú, olyan sokfejű hidra, mely számos formában létezik. Munkánkra a nárcizmussal kapcsolatos kutatások eredményei is hatással voltak, melyeket igyekszünk egységesíteni klinikai tudásunkkal. Így megvizsgáljuk a kötődéselméletek, a nagy populációkon végzett kutatások és a pszichoterápiás vizsgálatok empirikus kutatási adatait. Az e témával kapcsolatos irodalom jelentős részében a klasszikus pszichoanalízis a választott kezelési módszer, azonban a páciensek nagy többsége számára e kezelési mód nem elérhető. Ezért, bár tárgyaljuk a pszichoanalízist mint kezelést, olyan pszichoterápiás stratégiákkal is foglalkozunk, melyek kevésbé intenzívek, mint az analízis, de szintén hasznosak. Végül körvonalazzuk a nárcisztikus páciensek kezelésének általános stratégiáit, köztük az áttétel és a viszontáttétel felhasználását, melyek valamennyi kezelési elrendezésben alkalmazhatók, legyen az farmakoterápiás, részleges kórházi vagy bennfekvő kezelés.