A paradicsomba

1893, New York, Szabad Államok. Az Egyesült Államokon belül létrejött, önálló Szabad Államokban a polgárok úgy és azzal élnek, akivel akarnak. Kívülről legalább is így tűnik. A város legelőkelőbb családjának sarja nem találja helyét a világban, ráadásul titokzatos betegség is gyötri. Nagyapja vagyonos kérőt szemel ki neki, ám ő leküzdhetetlen vonzalmat táplál egy zenetanár iránt.
1993, Manhattan. Az AIDS-járvány sújtotta városban egy fiatal hawaii férfi viszonyt kezd jóval idősebb és tehetősebb főnökével. De nem csak a külvilág előtt kell titkolózniuk; a királyi vérből származó David igyekszik társa előtt leplezni zaklatott gyerekkorát és apja szerencsétlen sorsát is.
2093, New York. Egy totalitárius rendszer mindennapjainak részévé válnak a természeti katasztrófák és a járványok. Az egyik nagyhatalmú tudós sérült unokája nagyapja nélkül próbál boldogulni az életben – és rájönni férje eltűnéseinek rejtélyére.
Hanya Yanagihara sokarcú triptichonjának részletei lebilincselően fonódnak össze és íródnak egymásra, visszatérő szereplői, témái és motívumai szakadatlanul újraértelmezik és gazdagítják egymást. A korábban szilárdnak hitt fogalmak – betegség, gyógyulás, rassz, család, nemzet, hatalom – viszonylagossá és cseppfolyóssá válnak, s olyan örvénybe rántják az olvasót, amelyben kénytelen lesz ő maga is újragondolni világképe sarokköveit. A paradicsomba csodálatosan megírt századvégi regény, de mindenekfelett egy érzelmi géniusz munkája. Yanagihara ismeri a kényszerítő vágyat, hogy megvédjük szeretteinket – partnerünket, szeretőnket, gyermekeinket, barátainkat, családunkat, sőt polgártársainkat is -, és azt a fájdalmat is, ha mindez nem lehetséges. A paradicsomba grandiózus gondolatkísérlet, az ember lehetőségeinek és határainak szabad szellemű, ugyanakkor könyörtelen feltérképezése.
„Csak azok akarnak ilyen megszállottan halhatatlanok lenni, akik eséllyel reménykednek abban, hogy halhatatlanná váljanak a történelemben. Mi, többiek túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy túléljük a következő napot.”