A Próféta

Az érzékelhető világ e tekintetben ama csipetnyit lenézett keret csupán, amelyen a lényeg vízióként árad túl. Mert a ”való világ” – a vaskos, a durva, az egyhangú – nem érdemel látnoki figyelmet; annak figyelmét, aki lát. Aki nem az ésszerűt követi, mert hiszen ”csakis a szív értheti mindazt, ami az ész számára talány marad”. A víziót – az ember és a Mindenség örök viszonylatát – csak jelkép érzékeltetheti. Titkát sem tudná bárminémű ”teljes ismeret” valaha is feloldani. Ekként jutunk el ”a múlt súlyától szabadult jövő” közegébe, hol is a politikai hittevés ugyanúgy helyet talál, mint az életbölcselet, vagy a költői szárnyalás. Mert feladatunk közös: ”egy fényesebb jövő kapuját kitárni”.
Gibran szerint, aki mindezt ”hiszi és vallja”, minden újításnak és minden törésnek egyetlen közös nevezője: az Igazság. Igazság híján a két ellentétes dinamika mindegyike értelmét vesztené. Az újítók és rontók ellentéte csak látszólagos: ki-ki az Igazságot keresi egy látszaton túli közegben.
Dzsibrán, Khalíl más írásmóddal KHALIL GIBRAN, teljes arab nevén DZSUBRÁN KHALÍL DZSUBRÁN (szül. 1883. jan. 6. Bsarrí, Libanon – megh. 1931. ápr. 10. New York, USA), libanoni-amerikai író és festőművész, filozófiai értekezések, regények és misztikus költemények szerzője.
Elemi iskolai tanulmányait Bejrútban végezte, majd 1895-ben családjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba, Bostonba. 1898-ban visszatért szülőhazájába; tanulmányai során elsősorban arab nyelvből jeleskedett. 1903-ban ismét Bostonba költözött, itt jelentek meg első irodalmi esszéi, és itt találkozott Mary Haskell-lel, aki egész életében jótevője maradt. 1912-ben New Yorkban telepedett le; arab és angol nyelven írt irodalmi esszéket, elbeszéléseket, s emellett festészettel is foglalkozott.