Ádám és Éva naplója – Trubadúr Zsebkönyvek 68

Új teremtmény kerül az Édenkertbe, s felbukkanása véget vet Ádám addigi nyugodt, kényelmes életének. A jövevény folyton beszél, mindennek nevet ad, és ostoba újításokat akar bevezetni, de hogy mennyire veszélyes, az csak akkor derül ki, amikor összebarátkozik a kígyóval…
„Most egy kígyóval barátkozott össze. A többi állat örül, mert mindig kísérletezett velük, és nyaggatta őket; és én is örülök, mert a kígyó beszél, és így egy kicsit pihenhetek.”
„A csillagok is jók. Bárcsak szerezhetnék néhányat, hogy a hajamba tűzzem. […] Amikor
az este először fölbukkantak, megpróbáltam leverni néhányat egy rúddal, de nem értem el…”
„Amikor az óriási brontoszaurusz bedübörgött a táborba, ő ezt nyereségnek tartotta […] Azt hitte, valamiféleképp meg lehet szelídíteni, és jó háziállat válhat belőle; én azt mondtam, egy hat és fél méter magas és huszonöt méter hosszú háziállat nem valami jó dolog…”
„Nem a műveltsége miatt szeretem – nem, nem azért. Önmaga művelte magát, és tényleg rengeteg dolgot tud, de azokat rosszul.”