Az erőd

Az időszámításunk utáni második század elején járunk, a Római Birodalom legnagyobb területi kiterjedésének idején, Traianus császár uralkodása alatt, az Al-Dunánál, pontosabban attól egy kicsit északabbra, a birodalom határvidékén. A könyv főhőse egy katona, Ferox centurio, vagyis a mai fogalmak szerint nagyjából százados, akire most hatalmas felelősség hárul: ő lesz a dák támadásoknak kitett, meglehetősen sebezhető piroboridavai erőd parancsnoka.
Ferox nem átlagos centurio: a mai Wales területén élt büszke és harcos kelta törzs, a szilur gyermeke, és az erőd helyőrségének számos más tagja is Britanniából származik. Nemkülönben Ferox felesége, aki egyenesen egy szövetséges britanniai nép fegyverekkel jól bánó uralkodónője. A regény másik főszereplője Hadrianus praetor, Traianus császár örökbe fogadott fia, a későbbi Hadrianus császár.
Miközben nyomon követjük Ferox veszélyekkel és kalandokkal teli sorsát és Hadrianus ténykedését, észrevétlenül bevonódunk a római civilizáció és katonai kultúra világába, és ebben nem más segít bennünket, mint a téma egyik legjobb ismerője. Még izgalmasabbá teszi az elbeszélést, és különös hangulatot ad a könyvnek, hogy a római civilizáció határvidékén járunk, és át-átruccanunk a „barbár” világba, valamint a regény szereplőinek nagy része is félig-meddig „barbár”, még ha a római oldalon állnak is, így kívülről is, belülről is látjuk a római világot. A regény lebilincselő olvasmány a római történelemben járatosaknak és járatlanoknak egyaránt.