Borsi-Kálmán Béla

S ezek az immár hajlott korú férfiak persze a játékot is képtelenek abbahagyni, kiscsapatokban, baráti körökben addig rúgták és rúgják a labdát, amíg egészségi állapotuk s az orvos megengedi, akár hatvan/hetven éves korukig is, s még tovább. S ez a megrögzött szokás egy fura, egyezményes rituálé formájában még akkor is megmarad, ha már csak beszélnek, ‘dumálnak’ róla: amikor sörözés és bográcsozás közben rákezdenek az ”emlékszel” kezdetű végeérhetetlen történetekbe, amelyeket mindenki kívülről fúj már, mégis mondja, csak mondja és a többi átszellemülten hallgatja. Merthogy ez volt az ifjúsága, az élete… legalább is az, ami igazán szép volt benne…
BORSI-KÁLMÁN BÉLA (1948, történész/műfordító/diplomata, az MTA doktora) Az ELTE történelem-román szakán, Eötvös collegistaként szerzett diplomát 1973-ban. Ezt követően volt könyvtári szakozó, szabadúszó tolmács és műfordító, rövid ideig az Európa Kiadó lektoraként dolgozott. 1976. január 1. és 2018. március 22. között az ELTE oktatója volt, tanársegédtől professzorig. Mind a négy tudományos fokozatot megszerezte: egyetemi (kis)doktor, kandidátus, habilitált doktor és az akadémia doktora. 1990 és 2015 között három diplomáciai missziót vállalt (Bukarest és kétszer Párizs). Szakterülete: magyar-francia-román viszony a XVIII-XX. században, nemzettudati- és tipológiai kérdések. ”Profi” futballpályafutásának két csúcspontja a Csepel Ifjúsági első csapata (1966), illetve a Ferencváros tartalék együttese (1968-70). (Hajdani játékostársai közül heten jutottak el a nagy válogatottságig.) ”Amatőrként” Moldova György Sajtó SK és Esterházy Péter Galambom SC névű alakulataiban játszott, 1985 júniusa óta napjainkig az Újságíró Válogatott edzéseit látogatja.