Búbocska

József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író
Ördögbugi
A pokolban jaj, de tuti buli van,
minden ördög lábában most bugi van,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Füstöl már a gitár és a zongora,
billeg minden ördögkislány tompora,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Száz boszorka rázza most a seprűjét,
mindenki most balra lép, most jobbra lép,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Mindenki most hátra lép, most balra lép,
előre lép, jobbra lép és visszalép,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Van itt törpe, van itt lidérc, van manó,
a mi gazdánk, Lucifer a hangadó,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
A pokolban jaj, de tuti buli van,
szégyenkezzen az, akin még bugyi van,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Ropja minden lókötő és cimbora,
míg lángra kap a gitár és a zongora,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Táncot jár az úri és a szolganép,
mindenki most balra lép, most jobbra lép,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Mindenki most hátra lép, most balra lép,
előre lép, jobbra lép és visszalép,
bugi-vugi, ó, bugi-vugi.
Ha utálod a spenótot, ha jobban szeretsz bottal piszkálni egy békát, mintsem rokon nénikéket látogatni, ha bundás pókokkal rémisztgeted a lányokat – azaz igazi kölök vagy szinte épeszű felnőtt vagy -, úgy neked íródott ez a gonoszka regény, amely egyedülálló a meseirodalomban: az ördögök világáról szól. Főhőse a pöttöm Búbocska, Belzebúb fia, az Ördögoskola bukott diákja, mellette pedig olyan kegyetlenül mulatságos figurák sorjáznak, mint Lucifer, a Pokol szeszélyes fejedelme, Mefisztó, a balga miniszterelnök, Durumó, a hazugságügy-miniszter, Kombinéni, a gyerekzabáló vészbanya, Párméniusz doktor, az al- és felkimista vagy Búbocska kutyaszörnyikéje, az ötvenegy fejű, pepita Kergerossz.
A témához illően az ördögregény pokolian kalandos, könyörtelen meglepetéseket tartogat, borzalmasan zamatos nyelvezetű és hátborzongatóan vicces, azaz: rettenetesen jó.