Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve

…az egész életemet a daloknak adtam, és nem azért, hogy karriert fussak be, hogy híres legyek, nem azért, hogy pénzt keressek, hiszen nem is kerestem. Igen, a hiúság létező dolog, és a hírt az Úr meg is adta nekem, de ő aztán igazán tudja, hogy nem arra ment ki ez az egész. A szándékaim nemesek voltak, és cselekedtem is azért, hogy egy-egy dallal több legyen a világ, azért, hogy ez a kis zug, ez a tájék, az én hazám, ne gazosodjon el, igen, én ápolgattam, hozzá akartam járulni, hogy nemesedjek én is és az is, aki velem van, aki engem hallgat.
Két stokedlin ültünk, nem úgy, ahogyan te emlékszel, az ágyon, nem, két stokedlin ültünk, és úgy írtuk az első dalt. Egy nyitott férfiesernyő volt a csupasz villanykörtén, ez volt a lámpaernyő, ennek fényénél ültünk. Kérdeztem, van-e A/4-es papírod, kölcsönkértem tőled egy tollat, te mutattál két dallamot, én kiválasztottam az egyiket, egy franciás dallamot, és arra írtam az „Ócska cipő”-t. Te úgy emlékszel, hogy rögtön tudtuk, ez jó. Nem tudtuk. De kedvünk volt még írni dalokat…
Amióta elmentél, ugyanaz van, mint még mielőtt elmentél. Vagyis az van, hogy nagyon kevés van a jóból. Igazából alig van valami jó. A rosszból sok van, túl sok. De hát ezt tudjuk. Beszéltük is egyszer, hogy ez nem is olyan rossz. Elég jó.
Bereményi Géza
Valaki egyszer megkérdezte tőlem, miért tudhatott Tamás annyi emberhez érvényesen szólni. Így zeng a tehetség, ennyit válaszoltam. Igen. Most is, ahogy felvételről hallottam az „Ócska cipő”-t… Fantasztikus. Így zeng az igazi tehetség. Nagyon-nagyon szeretem őt. Sokan elmentek már a szeretteim közül, ő is közéjük tartozik. És azok közé, akik velem vannak, amíg élek.
Törőcsik Mari