Daphne ideje

Egyed Emese (Kolozsvár, 1957. július 5.) pedagógus, egyetemi tanár, költő, irodalomtörténész. Megjelent kötetei: Délvidék (versek, 1988); Madárcsontú versek (versek, 1993); Himnusz csipkefával (versek, 1993); Élővizek (versek, 1995); Három dió (gyermekversek, 1997); Csönd (versek, 1998); Mesék (mesék, 1998); Kard és penna. Tanulmányok a felvilágosodás magyar irodalmáról (tanulmányok, 1998); Levevék fejemről Múzsák sisakomat (Barcsay Ábrahám költészete), 1998); Olvasó nappal, író este (esszék, tanulmányok, 2000); Kacor! És más bábjátékok (bábjátékok, 2000); Adieu, édes Barcsaym (monográfia, 2001); Hajnalének (versek, 2002); Levélajándék (gyermekversek, 2002); Ötven csillag (versek, 2008); Szabadító versek (versek 2009); Briszéisz (vers, próza 2011); Láttató világok (tanulmányok 2015); Oldás. Megérkezés oldódás-formán (versek, 2015); Paian (versek, 2017).
A 2017-ben megjelent Paian verskötete után most új versterméssel jelentkezik a költőnő, és nem véletlenül kapcsolódik vissza címválasztása, a Daphne a Paianhoz, az istenség attribútumaként. Mitológiai történetre építkezik, eljött a Daphne ideje, az átváltozás, a feloldozás ideje. A személyes és a mitikus idő szimultán „történik” vallomásos sorsköltészetében. Nyolc ciklusba fűzi költeményeit, ami következetes művészi mentalitására, poézise ívének tudatos építésére vall. Létállapotait megosztja az olvasóval, a beavatás természetes gesztusával, kifelé figyelve és figyelmezve morális, gondolati üzeneteire. „Daphne” bevezet a nagy elődök, kortárs múzsák világába, őrzője marad a tiszta értékeknek.