Édesek és mostohák

Elizabeth Gaskell, a viktoriánus regény egyik legjelentősebb képviselője több klasszikus művel is megörvendeztette a színvonalas romantikus irodalomra vágyó nagyérdeműt. Utolsó nagy regényének főhőse egy polgárleány, egy kitartó, bátor, igazi egyéniség, Molly Gibson.
Az ő nővé érését követhetjük figyelemmel az 1820-as évek Hollingfordjának díszletei között, melyek bár épp annyira idilliek, mint amennyire elvárjuk, azért a fiatal leányszív fájdalmai ott és akkor is ugyanazok voltak. Szinte halljuk a nagy haragú Hamley uraság dörgedelmeit, a saját bőrünkön érezzük a díszes társaság élcelődését, és a legalább annyira káros pletykálkodást, vagy bosszankodunk a számító mostohaanya negédes modorba bújtatott cselszövésein. Mert bizony az úri társaságba való beilleszkedés csak a képzeletben leányálom, a szerelmi megpróbáltatásokról nem is beszélve, főleg, ha a rivális éppen egy igencsak szemrevaló mostohatestvér Őszintén csodáljuk ezért Molly szelídségét, segítőkészségét és azt a romlatlanságot, amellyel a világot szemléli, és a viszonzást várja a lelkében rejtőző szerelemre.