Egy középső gyerek vallomásai

Sosem úgy gondoltam magamra, mint középső gyerekre. Tehetséges számítógépes hecker? Pipa. Divatdiktátor? Pláne pipa. Az osztály legügyesebb kavarógépe? Triplapipa! De aztán valami történt. Kicsit zűrösek lettek a dolgok. Csináltam valamit, amit nem kellett volna. Valami elég rosszat. Olyat, amiért kirúgják az embert a suliból, aztán pedig még dilidokihoz is elküldik. Először azt gondoltam, hogy Dr. Scales csak egy megfáradt idős ember, akinek sok komoly gondot okoz a hajkorpa. De tudjátok, mi történt? Nyár végére egy vadiúj csaj lett belőlem. Az utolsó beszélgetésünk alkalmával, egy nappal azelőtt, hogy elkezdhettem volna a sulit az új helyen, adott egy feladatot: keressem meg azt a lányt, akit a suliban a legtöbben bántanak, akinek a legkevesebb barátja van, akin mindenki röhög és olyan
magányos, mint senki más. És aztán legyek a barátja. Csak lestem: ezt most tényleg komolyan