Előhívás

Mint írta, elege lett abból az agresszív macsóból, akinek ismerték, s levelében arra kérte lányát, írja meg nem mindennapi életének történetét.
Susan Budapestre utazott, ahová a kiváló fotós-retusőr apa a rendszerváltás idején, 1990-ben költözött vissza. Beszélgetéseik során egymásnak látszólag teljesen ellentmondó elemekből álló, elképesztő élettörténet rajzolódott ki. Susan a múlt emlékeinek felkutatásával, a magyar zsidóság történetének és Magyarország legújabbkori történelmének tanulmányozásával, illetve régi és új benyomásai alapján próbálta megérteni az embert, akit az apjának ismert.
”2004 nyarán nyomozni kezdtem valaki után; alig ismertem az illetőt: az apám volt az. A folyamat gyásszal kezdődött, egy lány gyászával, akinek megszökött az apja. Egy törvényen kívüli, trükkös svindlert hajszoltam, aki meglógott minden, a kötelességek, az érzelmek, a felelősség és a bűnbánat elől. Vádemelésre készültem, és bizonyítékokat gyűjtögettem a vádhoz. De valahol menet közben az ügyészből tanú lett.
Az, aminek tanúja voltam, valahogy megfoghatatlan maradt. Élete során apám számtalan átalakulást hajtott végre, és számtalan személyiséget öltött magára. ”Magyaaar vagyok”, hetvenkedett jellegzetes kiejtéssel, amely minden alakváltozását túlélte.”