Elvittük anyát északra

Jana és ikertestvére anyjuk koporsójával az elhunyt végakaratának megfelelően egy zárt, északi, finn közösségbe indulnak. A település toxikus légköre és a szektaként működő szabadegyház úgy tűnik magával rántja Öcsit, aki a szigorú vallási keretektől, a puritán patriarchátustól és az ismeretlen rokonok között várja a múlt lezárásának lehetőségét. Eközben Jana továbbra is a múlt sebeivel küszködve próbál kötődni, szeretni és szeretve lenni. Noha az anya hátrahagyott leveléből sok mélyre temetett titokra fény derül, a minták változatlanok, és úgy tűnik, az erőszak és a függések rendszere mindenhol egyforma.