Erdélyi végzet alatt

Tompa László képviseli leginkább azt a magatartásmodellt, mely a kisebbségi lét nyomasztó valóságát elkerülhetetlen kényszerűségként fogta fel, és lírájában a sorson erőt vevő helytállást kötelező emberi-erkölcsi törvénnyé kovácsolta. Rá, az egyénre és költőre, valamint a sorstársaira nehezedő nyomás préselte, alakította ki nagy verseit, hozta létre motívumrendszerét az erdélyi magyarság – mint kultúrközösség – önmagára reflektáló, értékőrző és hagyományozó jelképeként is.