FELADATBANK anyanyelvi tanórák tervezéséhez az V–VIII. osztályban

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szerzők a feladatok felvezetőjében a tanár számára leírják, hogy az adott feladatsorral mit akarnak megmutatni a nyelv működéséből, honnan hová akarják eljuttatni a diákot, milyen lépéseken keresztül, és útközben mi(ke)t akarnak felfedeztetni, megtapasztaltatni, reflektálttá tenni stb. Ugyanitt javaslatokat tesznek az adott feladathoz társítható munkaformákra és módszerekre, illetve ahol erre mód van, a differenciálás lehetőségeire is kitérnek. Ezzel a felépítéssel a szerzők célja, hogy a tanár számára követhetővé váljon az a szemléletmód és logika, amelynek ismeretében immár ő maga is látja: melyek azok a gyakorlatok, amelyek kötelezően részei a szerzők gondolatmenetének, és azok, amelyek egy-egy speciálisabb, a gondolatmenetet alapvetően nem befolyásoló részkérdés felé visznek, ekként képes legyen válogatni az anyag által kínált feladatokból az osztály igényeinek és az oktatás egyéb körülményeinek megfelelően.
Koncepcióját tekintve a segédanyag a pedagógiai paradigmák közül a konstruktivista pedagógia tanulásfelfogásához kapcsolódik, mely szerint a tanulás aktív folyamat: a tanuló meglévő és kognitív (megismerő) rendszerekbe rendezett ismeretei segítségével értelmezi az új információt. Vagyis a tudást nemcsak egyszerűen befogadja, hanem létrehozza, megkonstruálja, így ebben a folyamatban alapvető szerepet játszanak a korábban megszerzett ismeretek. A segédanyag tehát nem kimeneti tesztekre felkészítő „receptfüzet”, hanem a tudáskonstruálás folyamatának elősegítését szolgáló eszköz.